-Nesze...De a csutkát is edd meg!Ne pazarolj...-Dobtam oda neki, mire ő felfalta...
-Ki a következő áldozat?-Kérdezte, miután végzett.
-Baiko Arai.-Feleltem.-Harminc éves, bankrabló...Egy busz elkötése után leugrik a buszról, a forgalomba...Egy kocsi pedig elüti...Meghal.-Miután az utolsó betűt is leírtam felálltam és felszálltam a buszra, amire majd az áldozat felszáll...
Egy csinos, barna, hosszú hajú lány szállt fel, majd leült mellém, hátra az utolsó előtti helyre...Aztán felszállt Baiko...
A busz ajtajai bezárultak...A férfi úgy tett, mintha leghátra akarna menni, de mellettünk megállt, kirántotta a fegyverét és a mellettem ülő lányt kapta el, aki skoltott egyet...A fickó a lány fejéhez tartotta a fegyvert...Gondoltam...
-Mindenki maradjon a helyén és kussoljanak!Csinálják azt amit mondok, ha jót akarnak!-Üvöltötte.
-Ryuk...Gyerünk...-Suttogtam, mire a halálistenem láthatóváv ávlt...De csak az áldozat számára.
-Mi ez...Mi vagy te?!Démon...-Hebegte, majd elengedte a lányt aki egyből visszaugrott mellém, a helyére...Sírt...Nagyon meg volt ijedve...
A férfi viszont komplett hülyének nézett ki...A levegőbe hadonászott, beszélt és hátrált.Mind ezt Ryuk miatt, de ezt a kívülállók nem gondolhatják...Aztán a busz megállt.A férfi leugrott.És most!Egy fekete terepjáró elütötte...Meghalt.
Baiko Arai.Élt harminc évet.Buszrablás közben vesztette életét, elütötte egy kocsi.
A rendőröket kihívták én meg jobbnak láttam felszívódni...
Egy mellékutcán mentem.Kocsik és emberek nem nagyon járnak erre...
Egy padon viszont ült valaki...Az a lány, a buszról...
-Jól vagy?-Ültem le mellé.
-Ne-nem...-Nyögte ki nagynehezen, majd ismét megtörölte a szemét.-Várjunk csak...Öhm...Te...Te ültél mellettem...Ugye?-Fordult felém.
-Igen...-Bólintottam.-Yagami vagyok...Yagami Light.-Mutatkoztam be neki.
-Mido...-Felelte.-Midori Amara.-Mosolygott rám.-Alaposan...Megijedtem...
-Meg tudom érteni...-Bólintottam.
-Yagami!Mit csinálsz?!-Szólt rám Ryuk.
-De...Már nem azért...De...Hallottam, hogy...Súgtál valamit, mielőtt a férfi...Szóval...Megzakkant.-Motyogta.
-Csak...Reménykedtem, hogy nem lesz semmi bajod...-Hazudtam.De csak ez jutott eszembe...
-Oh...-Pirult el.-Öhm...Mennem kéne, ha sötétedés előtt...Haza akarok érni.-Állt fel.
-Elkísérlek...-Álltam fel én is.-Ilyen állapotban ne mászkálj egyedül...-Magyarázkodtam gyorsan...Nehogy félre értse...
-Oké...Köszi.-Bólintott mosolyogva, majd elindultunk...
-Egyébként...Te leléptél a zsaruk elől?!-Kérdeztem meglepetten.
-De te is.-Vont vállat.
-Igaz...-Bólintottam.-Nem szeretem az ilyet...
-Én sem...-Rázta a fejét.-Jobb szeretek kimaradni...-Hát...Ez lesz az.-Állt meg egy kapu előtt.Egy nagy, emeletes családiház volt a kovácsolt vas kerítés mögött nagy udvarral...
-Szép...-Bólintottam elismerően.
-Köszi.-Vont vállat.
-Na...Hát...Akkor majd találkozunk, Midori.-Mosolyogtam rá, majd hátrébb léptem.
-Remélem...-Mosolygott rám még egyszer.-Szia, Yagami!-Intett, majd bement.Én hátat fordítottam és elindultam haza...
-Mi volt ez a bájcsevej?-Kérdezte Ryuk, mikor befordultam a sarkon.
-Akár hiszed, akár nem én ember vagyok...Még ha...A halál is...De ez mellékes.-Vontam vállat.
-Aha...Szóval...Ez a lány...Hm...-Motyogta.
-Fogadjunk, hogy ha megdoblak egy almával...Leállsz a kérdezősködéssel.Ugye?!-Vettem leő az eddig a kabátom zsebében bújkáló érett, piros almát.Ryuk szeme azonnal felcsillsnt.
-Oké, add!-Nyúlt érte.
-Állj!Előtte ígérd meg, hogy békén hagyod Midorit és nem szólsz bele a magánéletembe!-Húztam el az almát előle.
-Oké...Megígérem!-Vágta rá, mire oda adtam neki a gyümölcsöt...
A "fenevadam" azonnal elpusztította a finomságot, majd megérkeztünk a házunkhoz...
-Anya, Yuki!Megjöttem!-Kiáltottam.
-Szervusz, fiam!-Kiáltott vissza a konyhából anyu.
-Yagamiii!!!-Ugrott a nyakamba az én húgocskám, Yuki...-Sziaaa!!!
-Szia, hugi!-Mosolyogtam rá.-Bent leszek a szobámban.-Jelentettem ki a konyhába lépve, majd kivettem a szekrényből egy erőleves ízesítésű chips-et és elvonultam.
A szobámba jutva kibontottam a zacskót, enni kezdtem s közben a füzetem fölé görnyedtem.Ki legyen a következő áldozat???
